Komolyan furcsán állok itt és belenézve mélyen az önmagam tükrébe értetlenül állok azelőtt, amit látok. Mert eddig még nem történt ilyesmi velem. Mióta fordul elő, hogy egy könyvet pusztán azért olvasok és hadarok végig gyorsan, mert úgymond "kötelező". És nem nem azért válik kötelezővé, mert előírást kapok rá, hogy elolvassam. Nem is ez a legjobb szó rá kimondottan. Igazság szerint azért kötelező, mert én magam teszem azzá.
Szerintem jó páran tudják, hogy bizony tagként erősítem én is a moly csapatát, amit kifejezetten szeretek. Ezen nincs mit vitatni, amikor időm engedi annyit vagyok fent, amennyit szeretnék. Már korábban is kifejtettem, hogy az oldal rabja lettem és ez azóta sem változott túlságosan sokat. Az elején még inkább "lightos"ként emlegettem magam, mert inkább csak bejelöltem mit olvasok, mikor végzek és ez klassz volt. Aztán hirtelen rájöttem, hogy ebben az oldalban sokkal több lehetőség rejlik. Léteznek karcok, kihívások, események, molys kimondott fal és így tovább. És lassan bűvkörébe kerültem én is a kihívásoknak, amiről szó se róla szép eredményekkel voltam jelen. Ezzel még konkrétan főbb bajom nem is igazán van, de most az elmúlt időszakban rájöttem, hogy nem jó az amit művelek. Jó tudom, hogy az embernek kéne eldöntenie, hogy hol húzza meg a határvonalat, de néha egyszerűen képtelenség ellenállni, nem? Hiszen ha már csak meglátunk egy kihívást, először a címét, aztán bele is olvasunk kénytelenek vagyunk nyomni azonnal a részt veszek gombot, mert valamiért a bűvkörébe kerülünk. És az elején még olyan könnyednek is tűnik, teljesíthetőnek. Meg úgy állunk hozzá, hogy vannak rejtett tartalékaink, bőven van időnk olvasni, csak néha elfelejtkezünk arról, hogy vannak egyéb kötelezettségeink is. Bizony és most kezdem én is ezt érezni, hogy mennyire megint nem jut időm olvasni és nem szeretem az ilyen időszakot. Tisztára frusztrált leszek tőle, levert és minden hangulatváltozásom erre íródik rá.
Szóval az utóbbi időben lassan elért az a szindróma, hogy igazából nem magam miatt olvasok, nem a könyv miatt, hanem azért, hogy a kihívást teljesítsem. És itt elszörnyülködtem... Mióta fordul velem elő az, hogy nem azért olvasok, mert tetszik, mert egyszerűen jó és érdekel???!!!! Persze nem tagadom, hogy bizony akadnak könyvek, amiket talán elő se szedtem volna, ha nincs egy-egy kihívás. És bár tényleg képtelenség ellenállni és szívem szerint minél többet teljesítenek, de eljött az a pont, hogy most kell lemondanom jó néhányról, mert érzem, hogy az nem fog menni. Fájó szívvel kezdtem el rostázni, és még így is rengeteg van, újra szűrnöm kell :(( De talán azért is lesz jobb, mert ez a "kötelező olvasás" inkább kínzásnak tűnik, mint élvezetnek. És élvezni szeretem a könyveket, lassan és ráérős tempóban olvasni, nem pedig azért, mert időben végezni kell vele, kapkodva és olyan képet magam előtt látva, hogy jajj ha nem olvasom ki mi lesz...
A végeredmény: Pápá egy-néhány kihívás és talán végre valahára vissza az igazi élményjellegű olvasáshoz. Ajánlom magamnak .... :))
