2017. december 27., szerda
Popzene?!
"Az általam ismert emberek közül a legboldogtalanabbak - romantikus értelemben - azok, akik a legjobban szeretik a popzenét; én pedig nem tudom, hogy a popzene okozta-e ezt a boldogtalanságot, de azt tudom, hogy hosszabb időt töltenek szomorú dalok hallgatásával, mint azzal, hogy élik a boldogtalan életüket. Következtess ebből arra, amire akarsz."
2015. március 21., szombat
Meddig bírom még...?
Bevallom, hogy jó régen jártam erre és mindig ígéretet teszek arra, hogy felélesztem a blogos vénámat, mert szeretek írni és néha jól is esik. Egyébként is már-már úgy érzem, hogy így elvágva a világtól (hiszen minden barátom Budapesten lakik), senkivel sem tudok egy jót beszélgetni. Közel 1 év távlatában sehol se voltam igazán kimozdulva, csak itthon róttam a szokásos köröket meg dolgoztam (amíg volt munkám) + hódoltam a szakdolgozat-írásfolyamatnak és próbáltam befejezni a sulit. Azt gondoltam, hogy miután az ember leteszi a lantot, egyfajta megkönnyebbülés vár rá, de ezt valahol útközben én elvesztettem. Mióta felmondtak nekem, plusz a sulinak is vége, egyszerűen nem találom a helyemet. Persze jobb azért, hogy végre önszántamból tanulhatok olyasmit, ami tényleg érdekel, és azon legalább látszik is, hogy szívből csinálom (speciel ez most a nyelvekre terjed ki, de ez is bőven elég).
A probléma forrása ott kezdődik, amikor az embert egyszerűen nem ismerik a saját szülei. Komolyan, mindig azt gondoltam, hogy igazán szerencsés és boldog lehetek azért, ami adatott és a szüleim megteremtették számomra. Nem is kéne panaszkodnom. De az utóbbi 1 hónapban a lelkembe valami fekete folt kezdett körbefonódni, részben azért, mert mindig elfojtom magamban a véleményem. Pedig nem kevés van az itthoni dolgokról...
Lassan beírhatom az önéletrajzomba, hogy ha professzionális takarításra vágyik valaki, akkor keressen bátran, mert a négykézlábon való felmosást már profi szinten űzöm, köszönhetően anyukám takarítási betegségének és a heti 3× takarítási napnak... -,- Mohavágónak is tökély lennék, már ha létezne ilyen munkakör xD
Jól tudom, hogy a rendért sokat kell tenni, néha zavar is, hogy sokszor a nőket ilyen szempontból nem is értékelik igazán, hogy nem elég, ha valaki helytáll a munkahelyén, gyereket nevel, de még otthon is mindig minden energiájával toppon legyen. Talán én csinálok rosszul valamit és nem tudom jól elosztani az időmet, de nem hiszem. Épp ezért szeretem azokat a napokat, amikor magam lehetek, mert akkor senki se kér számon, nem mondja meg épp hova futkossak, mit tegyek. Néha tényleg bosszantó, hogy az elmúlt 3 hétben alig volt időm olvasni, cirka számításokat végezve az olvasási mennyiségem talán 7 nap folyamatos olvasást takarhat magában.
De sajnos mindig tesznek róla, hogy lemaradjak minden eseményről, és amikor még 23.15-kor is azért kell ide-odarohangálnom, hogy lábat kenegessek, hátat vakarjak, ételt pakoljak kiakad a dühfaktorom....
Rájöttem, hogy ezért se szeretem annyira a jó időt és vagyok inkább télmániás. Mert amikor már virágoznak a fák, és ujjatlanban is mászkálhatunk az jó dolog. Ezzel szemben számomra még több szabadidővesztést hoz magával, mert ilyenkor már az udvar rendbetartása is bejön plusz feladatként. És tényleg van, mikor kedvem van csinálni az egészet, de amikor sokszor kétségbe vonják a munkádat nem csoda, hogy kedvem annyi sincs megcsinálni a következő alkalommal. Meg mindig azt hittem, hogy a családok terén létezik valami feladatleosztás, de nálunk ez egyáltalán nem működik...
Én nyírok füvet is, vágok sövényt és még hasonló finomságok, amit nem feltétlen sorolnék női háztartási munkakörbe...De talán az én értékítéletem a hibás és rosszul látok mindent, de jelenleg azt érzem, ha nem futok és menekülök el innen minél előbb, akkor becsavarodok lassan...
Napvégére már-már olyan hulla vagyok, hogy nem kívánok gépezni se, a saját feladataimra sincs soha időm, mert arra minek....anyám szerint. Az álláskeresést se kapkodjam el, mert ha magas fizetést ajánlanak, akkor tuti prostinak akarnak eladni...apám szerint. Imádom ezeket az összeesküvés-elméleteit, amit mindenbe beleképzel lassan, csak a rossz oldalát látja bármiről is legyen szó...
A számítógép egy hülye találmány, mert csak időrabló, pedig néha nekem az életet jelenti...
Olyan rég volt már, amikor igazán tudtam molyolni, még értékeléseket írni is alig van időm, és ebből is érzem és tudom, hogy idő szűkében vagyok egyre jobban...
És hogy változatos legyen a hétvégi programom is mi másból állhatna:
- takarítás, selejtezés, ruhaválogatás
- konyhai eszközök pucolása, átválogatása
- terasz takarítás
A takarítás fóbia kiirthatatlan....:((
A probléma forrása ott kezdődik, amikor az embert egyszerűen nem ismerik a saját szülei. Komolyan, mindig azt gondoltam, hogy igazán szerencsés és boldog lehetek azért, ami adatott és a szüleim megteremtették számomra. Nem is kéne panaszkodnom. De az utóbbi 1 hónapban a lelkembe valami fekete folt kezdett körbefonódni, részben azért, mert mindig elfojtom magamban a véleményem. Pedig nem kevés van az itthoni dolgokról...
Lassan beírhatom az önéletrajzomba, hogy ha professzionális takarításra vágyik valaki, akkor keressen bátran, mert a négykézlábon való felmosást már profi szinten űzöm, köszönhetően anyukám takarítási betegségének és a heti 3× takarítási napnak... -,- Mohavágónak is tökély lennék, már ha létezne ilyen munkakör xD
Jól tudom, hogy a rendért sokat kell tenni, néha zavar is, hogy sokszor a nőket ilyen szempontból nem is értékelik igazán, hogy nem elég, ha valaki helytáll a munkahelyén, gyereket nevel, de még otthon is mindig minden energiájával toppon legyen. Talán én csinálok rosszul valamit és nem tudom jól elosztani az időmet, de nem hiszem. Épp ezért szeretem azokat a napokat, amikor magam lehetek, mert akkor senki se kér számon, nem mondja meg épp hova futkossak, mit tegyek. Néha tényleg bosszantó, hogy az elmúlt 3 hétben alig volt időm olvasni, cirka számításokat végezve az olvasási mennyiségem talán 7 nap folyamatos olvasást takarhat magában.
De sajnos mindig tesznek róla, hogy lemaradjak minden eseményről, és amikor még 23.15-kor is azért kell ide-odarohangálnom, hogy lábat kenegessek, hátat vakarjak, ételt pakoljak kiakad a dühfaktorom....
Rájöttem, hogy ezért se szeretem annyira a jó időt és vagyok inkább télmániás. Mert amikor már virágoznak a fák, és ujjatlanban is mászkálhatunk az jó dolog. Ezzel szemben számomra még több szabadidővesztést hoz magával, mert ilyenkor már az udvar rendbetartása is bejön plusz feladatként. És tényleg van, mikor kedvem van csinálni az egészet, de amikor sokszor kétségbe vonják a munkádat nem csoda, hogy kedvem annyi sincs megcsinálni a következő alkalommal. Meg mindig azt hittem, hogy a családok terén létezik valami feladatleosztás, de nálunk ez egyáltalán nem működik...
Én nyírok füvet is, vágok sövényt és még hasonló finomságok, amit nem feltétlen sorolnék női háztartási munkakörbe...De talán az én értékítéletem a hibás és rosszul látok mindent, de jelenleg azt érzem, ha nem futok és menekülök el innen minél előbb, akkor becsavarodok lassan...
Napvégére már-már olyan hulla vagyok, hogy nem kívánok gépezni se, a saját feladataimra sincs soha időm, mert arra minek....anyám szerint. Az álláskeresést se kapkodjam el, mert ha magas fizetést ajánlanak, akkor tuti prostinak akarnak eladni...apám szerint. Imádom ezeket az összeesküvés-elméleteit, amit mindenbe beleképzel lassan, csak a rossz oldalát látja bármiről is legyen szó...
A számítógép egy hülye találmány, mert csak időrabló, pedig néha nekem az életet jelenti...
Olyan rég volt már, amikor igazán tudtam molyolni, még értékeléseket írni is alig van időm, és ebből is érzem és tudom, hogy idő szűkében vagyok egyre jobban...
És hogy változatos legyen a hétvégi programom is mi másból állhatna:
- takarítás, selejtezés, ruhaválogatás
- konyhai eszközök pucolása, átválogatása
- terasz takarítás
A takarítás fóbia kiirthatatlan....:((
2014. március 15., szombat
Február hava
.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*)
Sziasztok drága olvasók! :)
Ahogy korábbi posztomban ígértem igyekszem rendszeresen hírt adni kisebb-nagyobb velem való történésekről, olvasnivalókról és úgy mindenről.
Nos ez a február totális csődöt jelentett számomra minden téren....kicsit nem is bánom, hogy elmúlt. Testileg és lelkileg még mindig fáradtnak is érzem magam és ezen az olvasnivalókban való elmerülés se segített igazán. Sőt szinte totálisan úgy érzem, hogy alig volt időm/kedvem és energiám olvasni.
.jpg)
Természetesen a számok valahogy nem azt akarják mutatni nekem, amit én hiszek többek között. Ugyebár januárban már sok mindenről beszámoltam nektek, de a büszkeségem határtalan olyan téren, hogy még mindig hűen tartom magam idei fogadalmamhoz és még EGYETLENEGY könyvet se vettem saját célra :( Ez iszonyú borzasztó, mert valahogy hiányzik a vásárlási szándék. De aztán köszönhetően a molynak már tavaly rákaptam az ajándékozások ízére és ez idén se látszik apadni, bár erős fogadalmat tettem arra vonatkozóan, hogy nyártól megszorítjuk a gatya madzagot..:) Szóval azért a könyveim szépen gyarapodnak, eddig 10 darabbal bővült a könyvtáram száma sok-sok önzetlen embernek hála :) Csak sort tudnék keríteni arra, hogy elolvashassam mindet, mert mire már egyet ledolgozok, kapom postán a következőt, így a saját olvasottsági arányom nem nagyon akar váltakozni :) Beállt kemény 37%-ra :P
Februárban a molynak köszönhetően a következő könyvekkel gyarapodott kis magánkönyvtáram:
- Mons Kallentoft: Véres tél
- Benina: Megsebzett szabadság
- Singer Magdolna: Nélküled
- Mary Westmacott: A lányom mindig a lányom
- Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
A lista önmagáért beszél és érzem szerint nem lesznek túl rossz könyvek, de várjuk ki a végét :)
És akkor a végére tegyünk egy kis statisztikát is, hogy lássuk, hogyan is alakult ez a február :P
Februárban összesen 10 könyvvel volt szerencsém megismerkedni :)
Ebből a bűvös 10 -ből 2 darabot tavalyról cipeltem magammal, így legalább ennyivel is apadt az olvasmánylistám :) (Helyettük persze bővült is :D)
2 könyvet olvastam újra részben TEO részben pedig önmagam kedvtelésére (Obszidián, Abigél). És még mindig imádom mind a kettőt :)
Oldalszám szempontjából összesen ezt a hónapot 2920 oldalnyi olvasnivalóval zártam le :)
Újra rákaptam a mesék ízére is, így ismét élvezkedhettem egy sort Csukás István Pom Pom meséinek berkeiben :)
1 új kedvenc könyvet is felavathattam méghozzá:
- A soha határa
Elég szokatlan értékelést írtam hozzá, de megérte :) És alig várom a következő részét ^^
Aztán ebben a hónapban 2 könyv került igazán hozzám közel tartalmát tekintve:
- Megmaradt Alice-nek (róla külön blogbejegyzést is tervezek valamikor írni)
- Csöndes, sötét világom
Az utóbbiról itt olvashatjátok értékelésemet:
.jpg)
Csöndes, sötét világ, amelybe nem mindenki láthat be.
Csöndes, sötét világ, ahol milliók sokasága folytatja nap mint nap életét.
Csöndes, sötét világ, amelyben élni tudni kell.
Csöndes, sötét világ, ahol a szavak ereje mit sem ér.
Csöndes, sötét világ, amely milliónyi érzelmet jelent.
Azt hiszem, hogy hamar elolvastam a könyvet, talán túl hamar. Talán kellett volna egy kis pihenő, amíg elgondolkozom azon, hogy én nem tudnék így élni. Bárki mondhat nekem bármit, én képtelen lennék így életet folytatni. Furcsának hangzik, de annyi lelki erőt kaptam most ettől a könyvtől, hogy legyek bármilyen csöndes, sötét világba is elzárva, a dolgok szépségének akkor is jelentősége van, egy más szempontú jelentősége, mint a látó-halló ember számára.
Nem szabad ezt a könyvet egyenértékű irodalmi alkotásnak tekinteni semmilyen más művel, mert ennek más értéke van. Bepillantást enged abba, hogy egy kislány mi mindenre képes, ha az élet gátakat szab neki. Milyen lelki erőre, teher bírásra van szükség ahhoz, hogy egyenértékű embernek érezhesse magát hozzánk viszonyítva. Hatalmas lelki erő, kitartás és a soha nem múló tudásvágy az, amely arra emelték Hellen Kellert, aki végül lett belőle. Aki nem ismert semmilyen akadályt, hogy céljait megvalósítsa.
Számunkra felfoghatatlan az, hogy mennyivel jobban ki tudja egy siket-vak ember használni azon érzékszerveit, amelyek számunkra kevésbé viselnek olyan nagymértékű jelentőséget (hallás, tapintás stb.). Én csodával adózom azon emberek előtt, akik erre nap mint nap képesek, akik ilyen körülmények között is látnak az életben valami szépet. Adózom azok előtt az emberek, szülők, támogatók, segítők előtt, akik kész akarva állnak rendelkezésre, hogy ezen embereknek társuk, segítőjük, élet alakítójuk legyen.
Bár a modern technika már talán sokkal jobb lehetőségeket biztosít siketeknek-némáknak, úgy érzem, hogy ez a szegmens még sokkal több figyelmet kellene, hogy érdemeljen.
Ezenkívül büszkén fogyasztom tovább az A.C regények sorát, melyet SORRENDBEN próbálok megismerni :)
3 könyvhöz volt szerencsém, olvastam a Poirot sorozat 2. részét, valamint 2 kötetet a Marple sorozatból :) És nem adom fel, igyekszem velük tovább :P
Kihívások tekintetében is elég terjedelmes hónapot tudhatok magam mögött. Csak néhányat említenék meg, amire nagyon büszke vagyok :)
- Ne nézz rám http://moly.hu/kihivasok/ne-nezz-ram
- Kertész Erzsébet http://moly.hu/kihivasok/kertesz-erzsebet-nokrol-noknek
- Molynévvel kapcsolatos olvasmányok http://moly.hu/kihivasok/olvass-a-molyneved-betuivel-kapcsolatos-konyveket (Ez nekem kicsit nehéz volt, főleg a bizonyos "C" betűm miatt szenvedtem)
- Olvassunk sorozatok második részét http://moly.hu/kihivasok/az-ev-masodik-honapjaban-olvassunk-sorozatok-masodik-reszet
- Valamint a már szokásos ebben a hónapban olvass el ennyi könyvet c. kihívások és társai :)
Szóval nem volt ez olyan rossz, ez a február hava, ám azt hiszem van még mint a tejbe aprítani :)
Hamarosan újra jelentkezem, addig is ez voltam én :))
Dro
2014. február 2., vasárnap
Januári zárás
Üdvözletem minden itt felbukkanó olvasónak, aki figyelmet fordít csacskaságaimra. :)
Úgy gondoltam, hogy kicsit ideje volna életet lehelnem ebbe a blogba, ha már annak idején megalkottam. Akkor volt valami kezdeti szikra bennem és érdeklődés, de aztán az idő előrehaladtával valahogy hagytam elapadni a dolgot. Így most elhatároztam, hogy lehetőség szerint próbálok majd egyfajta havi összesítőt publikálni felétek természetesen megmaradva a könyvekhez kötődő tartalom mellett. Még mindig fontosnak tartom ezt a hobbit, mely egyfajta "életszenvedélyem" sok más molyocskával egyetemben. Le se tagadhatnám, hogy igazi Bücherwurm vagyok :)
De hogy ne csak felesleges és untató szavakat tárjak elétek, így most szeretném reprezentálni az idei januári összesítést könyvek szempontjából.
Az első és talán legfontosabb dolog, hogy idén még egyetlen egy könyvet se ajándékoztam magamnak, ami számomra nagy SZÓ! Igen ezt így csupa nagybetűvel, mert szerintem hihetetlen nagy önmegtartóztatásra van szükség ahhoz, hogy ne akarjam gyarapítani a magánkönyvtáramat. De szilveszterkor tettem egy merész kijelentést, melyet még a baráti társasággal levélbe is pecsételtünk, hogy csak idén kiolvasott 10 könyv után ajándékozhatom meg magam és akkor is csak egyetlen darabot vehetek :) Jó kis mérce nem? 10 olvasás 1 könyv :) Talán nyárra el is érek odáig, hogy vehessek 3 könyvet, bár ha az olvasásaimat nézve ilyen tempóban haladok, lehet ez előbb bekövetkezik....
Na de akkor ahogy ígértem jöjjön egy kis statisztika :)
Elsőként úgy érzem, hogy illendő egy kis számadást adnom a tavalyi év sikerélményeiről is.
A tavalyi év során összesen a moly szerint 172 könyvvel búcsúztattam az évet :) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebből a bűvös 172-ből még mindig van 21 megkezdett könyvem :D Igen, valahogy hiába is szeretném az aktuális olvasnivalómat sosem tudom 30 alá levinni, és ez siralmas....:(
2013-ban 20 könyvet hagytam félbe, tehát majdnem egálban vagyok a 2014-re átvitt könyveim számával. Nagyon sok új szerzőtől olvastam a tavalyi év során, avattam sok új kedvencet (9-et konkrétan), rengeteg sorozatba vágtam bele és még lehetne sorolni. Összességében pozitívan zártam könyves tekintetben ezt a tavalyi évet. A legtöbb elolvasott könyvem oldalszámilag 2013. májusában volt 6902 oldallal xD Szerintem idén már ez a tendencia sok probléma miatt nem fog összejönni...
Na de akkor lássuk, hogyan is sikerült teljesítenem az idei első hónapomat :)
Januárban legelsőként Agatha Christie Poirot - sorozatának első kötetét olvastam el, mivel egy hatalmas új évi fogadalmat tűztem ki célul, hogy elolvasom az összes Poirot - könyvet. Februárt írunk, eddig egy könyvön vagyok túl és "csak" 39 részből áll a sorozat :) Igen, talán ez is egyfajta igazi kihívás önmagamnak...:)
A kihívások meg valahogy az utóbbi időben nem is igazán érdekelnek annyira, sőt ha érdekel, akkor is már jobban szeretem a keményebb, pirosabb kihívásokat, ha szabad így mondani. Valahogy nekem az egy csillagosok teljesen elvesztették a varázsukat. Főleg, hogy a legtöbb az olvasd el ezt vagy azt a könyvet típusú és természetesen nyugodt szívvel csináljanak továbbra is ilyet a kihívások gazdái csak valahogy nekem ez már túl snassz...talán lehet kezd kiveszni belőlem ez a versenyszellem biztos.
Idén elhatároztam azt is, hogy csökkenteni igyekszem az aktuálisan olvasott könyveim számát és próbálom az előzőleg elkezdett könyvet befejezni. Ez a cél lassan, de biztosan halad, mert 7 könyvet olvastam el tavaly megkezdettek közül :) Juppi-jééé :D
Összesen a januárt 20 könyv olvasásával zártam beleszámolva a tavaly megkezdetteket is :)
Idén kezdett elolvasott könyvek száma: 13 db (juhhééé vehetek 1 db könyvet februárban magamnak :P)
Összes januárban olvasott könyv oldalszáma: 4882
Kedvenc könyvek januárban: Az élet játéka (olvassátok, hatalmas élmény....)
Azt hiszem így első újraélesztési próbálkozásként most elég volt belőlem ennyi meg a statisztikáimból, de ha előbb nem akkor február végén ismét kezembe ragadom a bűvös billentyűket és jelentkezem!
Addig is olvassatok minél többet és minél jobb könyveket!
Ez voltam én :))
Dro
Úgy gondoltam, hogy kicsit ideje volna életet lehelnem ebbe a blogba, ha már annak idején megalkottam. Akkor volt valami kezdeti szikra bennem és érdeklődés, de aztán az idő előrehaladtával valahogy hagytam elapadni a dolgot. Így most elhatároztam, hogy lehetőség szerint próbálok majd egyfajta havi összesítőt publikálni felétek természetesen megmaradva a könyvekhez kötődő tartalom mellett. Még mindig fontosnak tartom ezt a hobbit, mely egyfajta "életszenvedélyem" sok más molyocskával egyetemben. Le se tagadhatnám, hogy igazi Bücherwurm vagyok :)
De hogy ne csak felesleges és untató szavakat tárjak elétek, így most szeretném reprezentálni az idei januári összesítést könyvek szempontjából.
Az első és talán legfontosabb dolog, hogy idén még egyetlen egy könyvet se ajándékoztam magamnak, ami számomra nagy SZÓ! Igen ezt így csupa nagybetűvel, mert szerintem hihetetlen nagy önmegtartóztatásra van szükség ahhoz, hogy ne akarjam gyarapítani a magánkönyvtáramat. De szilveszterkor tettem egy merész kijelentést, melyet még a baráti társasággal levélbe is pecsételtünk, hogy csak idén kiolvasott 10 könyv után ajándékozhatom meg magam és akkor is csak egyetlen darabot vehetek :) Jó kis mérce nem? 10 olvasás 1 könyv :) Talán nyárra el is érek odáig, hogy vehessek 3 könyvet, bár ha az olvasásaimat nézve ilyen tempóban haladok, lehet ez előbb bekövetkezik....
Na de akkor ahogy ígértem jöjjön egy kis statisztika :)
Elsőként úgy érzem, hogy illendő egy kis számadást adnom a tavalyi év sikerélményeiről is.
A tavalyi év során összesen a moly szerint 172 könyvvel búcsúztattam az évet :) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebből a bűvös 172-ből még mindig van 21 megkezdett könyvem :D Igen, valahogy hiába is szeretném az aktuális olvasnivalómat sosem tudom 30 alá levinni, és ez siralmas....:(
2013-ban 20 könyvet hagytam félbe, tehát majdnem egálban vagyok a 2014-re átvitt könyveim számával. Nagyon sok új szerzőtől olvastam a tavalyi év során, avattam sok új kedvencet (9-et konkrétan), rengeteg sorozatba vágtam bele és még lehetne sorolni. Összességében pozitívan zártam könyves tekintetben ezt a tavalyi évet. A legtöbb elolvasott könyvem oldalszámilag 2013. májusában volt 6902 oldallal xD Szerintem idén már ez a tendencia sok probléma miatt nem fog összejönni...
Na de akkor lássuk, hogyan is sikerült teljesítenem az idei első hónapomat :)
Januárban legelsőként Agatha Christie Poirot - sorozatának első kötetét olvastam el, mivel egy hatalmas új évi fogadalmat tűztem ki célul, hogy elolvasom az összes Poirot - könyvet. Februárt írunk, eddig egy könyvön vagyok túl és "csak" 39 részből áll a sorozat :) Igen, talán ez is egyfajta igazi kihívás önmagamnak...:)
A kihívások meg valahogy az utóbbi időben nem is igazán érdekelnek annyira, sőt ha érdekel, akkor is már jobban szeretem a keményebb, pirosabb kihívásokat, ha szabad így mondani. Valahogy nekem az egy csillagosok teljesen elvesztették a varázsukat. Főleg, hogy a legtöbb az olvasd el ezt vagy azt a könyvet típusú és természetesen nyugodt szívvel csináljanak továbbra is ilyet a kihívások gazdái csak valahogy nekem ez már túl snassz...talán lehet kezd kiveszni belőlem ez a versenyszellem biztos.
Idén elhatároztam azt is, hogy csökkenteni igyekszem az aktuálisan olvasott könyveim számát és próbálom az előzőleg elkezdett könyvet befejezni. Ez a cél lassan, de biztosan halad, mert 7 könyvet olvastam el tavaly megkezdettek közül :) Juppi-jééé :D
Összesen a januárt 20 könyv olvasásával zártam beleszámolva a tavaly megkezdetteket is :)
Idén kezdett elolvasott könyvek száma: 13 db (juhhééé vehetek 1 db könyvet februárban magamnak :P)
Összes januárban olvasott könyv oldalszáma: 4882
Kedvenc könyvek januárban: Az élet játéka (olvassátok, hatalmas élmény....)
Azt hiszem így első újraélesztési próbálkozásként most elég volt belőlem ennyi meg a statisztikáimból, de ha előbb nem akkor február végén ismét kezembe ragadom a bűvös billentyűket és jelentkezem!
Addig is olvassatok minél többet és minél jobb könyveket!
Ez voltam én :))
Dro
2012. március 16., péntek
Moly sokk...
Komolyan furcsán állok itt és belenézve mélyen az önmagam tükrébe értetlenül állok azelőtt, amit látok. Mert eddig még nem történt ilyesmi velem. Mióta fordul elő, hogy egy könyvet pusztán azért olvasok és hadarok végig gyorsan, mert úgymond "kötelező". És nem nem azért válik kötelezővé, mert előírást kapok rá, hogy elolvassam. Nem is ez a legjobb szó rá kimondottan. Igazság szerint azért kötelező, mert én magam teszem azzá.
Szerintem jó páran tudják, hogy bizony tagként erősítem én is a moly csapatát, amit kifejezetten szeretek. Ezen nincs mit vitatni, amikor időm engedi annyit vagyok fent, amennyit szeretnék. Már korábban is kifejtettem, hogy az oldal rabja lettem és ez azóta sem változott túlságosan sokat. Az elején még inkább "lightos"ként emlegettem magam, mert inkább csak bejelöltem mit olvasok, mikor végzek és ez klassz volt. Aztán hirtelen rájöttem, hogy ebben az oldalban sokkal több lehetőség rejlik. Léteznek karcok, kihívások, események, molys kimondott fal és így tovább. És lassan bűvkörébe kerültem én is a kihívásoknak, amiről szó se róla szép eredményekkel voltam jelen. Ezzel még konkrétan főbb bajom nem is igazán van, de most az elmúlt időszakban rájöttem, hogy nem jó az amit művelek. Jó tudom, hogy az embernek kéne eldöntenie, hogy hol húzza meg a határvonalat, de néha egyszerűen képtelenség ellenállni, nem? Hiszen ha már csak meglátunk egy kihívást, először a címét, aztán bele is olvasunk kénytelenek vagyunk nyomni azonnal a részt veszek gombot, mert valamiért a bűvkörébe kerülünk. És az elején még olyan könnyednek is tűnik, teljesíthetőnek. Meg úgy állunk hozzá, hogy vannak rejtett tartalékaink, bőven van időnk olvasni, csak néha elfelejtkezünk arról, hogy vannak egyéb kötelezettségeink is. Bizony és most kezdem én is ezt érezni, hogy mennyire megint nem jut időm olvasni és nem szeretem az ilyen időszakot. Tisztára frusztrált leszek tőle, levert és minden hangulatváltozásom erre íródik rá.
Szóval az utóbbi időben lassan elért az a szindróma, hogy igazából nem magam miatt olvasok, nem a könyv miatt, hanem azért, hogy a kihívást teljesítsem. És itt elszörnyülködtem... Mióta fordul velem elő az, hogy nem azért olvasok, mert tetszik, mert egyszerűen jó és érdekel???!!!! Persze nem tagadom, hogy bizony akadnak könyvek, amiket talán elő se szedtem volna, ha nincs egy-egy kihívás. És bár tényleg képtelenség ellenállni és szívem szerint minél többet teljesítenek, de eljött az a pont, hogy most kell lemondanom jó néhányról, mert érzem, hogy az nem fog menni. Fájó szívvel kezdtem el rostázni, és még így is rengeteg van, újra szűrnöm kell :(( De talán azért is lesz jobb, mert ez a "kötelező olvasás" inkább kínzásnak tűnik, mint élvezetnek. És élvezni szeretem a könyveket, lassan és ráérős tempóban olvasni, nem pedig azért, mert időben végezni kell vele, kapkodva és olyan képet magam előtt látva, hogy jajj ha nem olvasom ki mi lesz...
A végeredmény: Pápá egy-néhány kihívás és talán végre valahára vissza az igazi élményjellegű olvasáshoz. Ajánlom magamnak .... :))
Szerintem jó páran tudják, hogy bizony tagként erősítem én is a moly csapatát, amit kifejezetten szeretek. Ezen nincs mit vitatni, amikor időm engedi annyit vagyok fent, amennyit szeretnék. Már korábban is kifejtettem, hogy az oldal rabja lettem és ez azóta sem változott túlságosan sokat. Az elején még inkább "lightos"ként emlegettem magam, mert inkább csak bejelöltem mit olvasok, mikor végzek és ez klassz volt. Aztán hirtelen rájöttem, hogy ebben az oldalban sokkal több lehetőség rejlik. Léteznek karcok, kihívások, események, molys kimondott fal és így tovább. És lassan bűvkörébe kerültem én is a kihívásoknak, amiről szó se róla szép eredményekkel voltam jelen. Ezzel még konkrétan főbb bajom nem is igazán van, de most az elmúlt időszakban rájöttem, hogy nem jó az amit művelek. Jó tudom, hogy az embernek kéne eldöntenie, hogy hol húzza meg a határvonalat, de néha egyszerűen képtelenség ellenállni, nem? Hiszen ha már csak meglátunk egy kihívást, először a címét, aztán bele is olvasunk kénytelenek vagyunk nyomni azonnal a részt veszek gombot, mert valamiért a bűvkörébe kerülünk. És az elején még olyan könnyednek is tűnik, teljesíthetőnek. Meg úgy állunk hozzá, hogy vannak rejtett tartalékaink, bőven van időnk olvasni, csak néha elfelejtkezünk arról, hogy vannak egyéb kötelezettségeink is. Bizony és most kezdem én is ezt érezni, hogy mennyire megint nem jut időm olvasni és nem szeretem az ilyen időszakot. Tisztára frusztrált leszek tőle, levert és minden hangulatváltozásom erre íródik rá.
Szóval az utóbbi időben lassan elért az a szindróma, hogy igazából nem magam miatt olvasok, nem a könyv miatt, hanem azért, hogy a kihívást teljesítsem. És itt elszörnyülködtem... Mióta fordul velem elő az, hogy nem azért olvasok, mert tetszik, mert egyszerűen jó és érdekel???!!!! Persze nem tagadom, hogy bizony akadnak könyvek, amiket talán elő se szedtem volna, ha nincs egy-egy kihívás. És bár tényleg képtelenség ellenállni és szívem szerint minél többet teljesítenek, de eljött az a pont, hogy most kell lemondanom jó néhányról, mert érzem, hogy az nem fog menni. Fájó szívvel kezdtem el rostázni, és még így is rengeteg van, újra szűrnöm kell :(( De talán azért is lesz jobb, mert ez a "kötelező olvasás" inkább kínzásnak tűnik, mint élvezetnek. És élvezni szeretem a könyveket, lassan és ráérős tempóban olvasni, nem pedig azért, mert időben végezni kell vele, kapkodva és olyan képet magam előtt látva, hogy jajj ha nem olvasom ki mi lesz...
A végeredmény: Pápá egy-néhány kihívás és talán végre valahára vissza az igazi élményjellegű olvasáshoz. Ajánlom magamnak .... :))
2012. február 6., hétfő
Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál
Először is mielőtt bárki valami kivetnivaló félét találna a dologba, ez lesz az első olyan posztom, ami a könyvekhez kapcsolódó értékelésről fog szólni. Szóval a hibákat tessék kérem szépen elnézni :)
Meg kell hagyni, hogy már gyerekkoromban is elvarázsolt és szinte beszippantott a könyv cselekménye. Hiszen ha valaki egyszer a kezébe veszi ezt a vörös, cserfesszájú, egyszerűen nem megszerethető lány történetét, biztosan állíthatom, hogy mindenkit elvarázsol első pillanatra. Apró - cseprő botlásai, folyton bajba jutás teszi talán ilyenné számunkra.
Egyszerűen megmondva mintha egy mesét venne kezébe az ember, pedig közben egy tényleg cselekményekkel átszőtt könyvről van szó. Szinte úgy kebelez be, hogy észre se lehet venni.
Nagyon tetszik, ahogy az írónő elénk tárja a kanadai vidéki élet viszontagságait, megszokott magatartási formáit, viselkedési normáit. Ezt próbálja meg érkezésével valamelyest felborítani Anne, akinek szinte az árvaházból való kikerülés után ez egy mennyország. Persze azt vallom, hogy talán minden okkal történik, és ahogy a történet elején is kiderül a hiba rögvest, valami mégis arra készteti az idős testvérpárt, hogy maguknál tartsák és felneveljék ezt a bájos tüneményt.
Egyszerűen olvasás közben néha hitetlenkedve ráztam a fejem, hogy mennyi különböző mondat és mégis mindegyikbe máshogy van megjelenítve a fák szépsége, a domboldalon megcsillanó napfény leírása és így tovább.
Szerintem egyáltalán nem is véletlen, hogy egy népszerű talán mondjuk ki ifjúsági regényről van szó, hiszen akinek eddig hiányzó darabjai voltak (köztük jómagamnak is) az a Könymolyképző újrakiadásának köszönhetően könnyűszerrel beszerezheti azokat. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegye egyszer a kezébe ezt a drága darabot, biztos, hogy megbánni nem fogja ;)
Értékelés: 5/5
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés éve: 1994
Sorozat: 1. kötet
Meg kell hagyni, hogy már gyerekkoromban is elvarázsolt és szinte beszippantott a könyv cselekménye. Hiszen ha valaki egyszer a kezébe veszi ezt a vörös, cserfesszájú, egyszerűen nem megszerethető lány történetét, biztosan állíthatom, hogy mindenkit elvarázsol első pillanatra. Apró - cseprő botlásai, folyton bajba jutás teszi talán ilyenné számunkra.Egyszerűen megmondva mintha egy mesét venne kezébe az ember, pedig közben egy tényleg cselekményekkel átszőtt könyvről van szó. Szinte úgy kebelez be, hogy észre se lehet venni.
Nagyon tetszik, ahogy az írónő elénk tárja a kanadai vidéki élet viszontagságait, megszokott magatartási formáit, viselkedési normáit. Ezt próbálja meg érkezésével valamelyest felborítani Anne, akinek szinte az árvaházból való kikerülés után ez egy mennyország. Persze azt vallom, hogy talán minden okkal történik, és ahogy a történet elején is kiderül a hiba rögvest, valami mégis arra készteti az idős testvérpárt, hogy maguknál tartsák és felneveljék ezt a bájos tüneményt.
Egyszerűen olvasás közben néha hitetlenkedve ráztam a fejem, hogy mennyi különböző mondat és mégis mindegyikbe máshogy van megjelenítve a fák szépsége, a domboldalon megcsillanó napfény leírása és így tovább.
Szerintem egyáltalán nem is véletlen, hogy egy népszerű talán mondjuk ki ifjúsági regényről van szó, hiszen akinek eddig hiányzó darabjai voltak (köztük jómagamnak is) az a Könymolyképző újrakiadásának köszönhetően könnyűszerrel beszerezheti azokat. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegye egyszer a kezébe ezt a drága darabot, biztos, hogy megbánni nem fogja ;)
Értékelés: 5/5
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés éve: 1994
Sorozat: 1. kötet
2012. február 1., szerda
Kihívások árjában 1.
Egyszerűen ezt már képtelenség követni. Amint egy kihívás véget ér már szinte alig várom, hogy legyen valami másik, amire nyomhatom a részt veszek gombot. Épp valamelyik nap morfondíroztam rajta, hogy talán le kéne szűrnöm a kihívások sorozatát és tényleg csak azon benn maradni, amit biztos, hogy el is olvasok. De mielőtt a rostát megteszem, azért emlékképként magamnak lelistázom, hogy mik is voltak az én elképzeléseim amit megcsinálok :) Utána már csak egy másik poszt lenne érdekes, hogy miket tartottam meg :) Talán megírom azt is.
Na de listázzunk, linkkel együtt:
1. Olvassunk Coelhót
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-coelhot
2. Szökjünk együtt
http://moly.hu/kihivasok/szokjunk-egyutt
3. Damon - Stefan
http://moly.hu/kihivasok/damon-stefan
4. Karácsonykor ott várt rám a fa alatt
http://moly.hu/kihivasok/karacsonykor-ott-vart-ram-a-fa-alatt
5. Olvassunk Szent Johanna Gimit
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-szent-johanna-gimit
6. Kezdjük berregéssel az évet!
http://moly.hu/kihivasok/kezdjuk-berregessel-az-evet
7. Vörös pöttyös ----> TELJESÍTVE
http://moly.hu/kihivasok/voros-pottyos
8. Csillaghullás csillagporral
http://moly.hu/kihivasok/csillaghullas-csillagporral
9. Hány oldalt olvas egy Moly 3 hónap alatt?
http://moly.hu/kihivasok/hany-oldalt-olvas-egy-moly-3-honap-alatt
10. Olvassunk el 3 hónap alatt egy vastag és egy vékony könyvet
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-el-3-honap-alatt-egy-vastag-es-egy-vekony-konyvet
11. Olvasás és tömegközlekedés
http://moly.hu/kihivasok/olvasas-es-tomegkozlekedes
12. BOOVIE - Kettős látás avagy a dupla élvezet éve
http://moly.hu/kihivasok/boovie-kettos-latas-avagy-a-dupla-elvezet-eve
13. Olvassunk Jane Austentól
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-jane-austentol
Na de listázzunk, linkkel együtt:
1. Olvassunk Coelhót
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-coelhot
2. Szökjünk együtt
http://moly.hu/kihivasok/szokjunk-egyutt
3. Damon - Stefan
http://moly.hu/kihivasok/damon-stefan
4. Karácsonykor ott várt rám a fa alatt
http://moly.hu/kihivasok/karacsonykor-ott-vart-ram-a-fa-alatt
5. Olvassunk Szent Johanna Gimit
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-szent-johanna-gimit
6. Kezdjük berregéssel az évet!
http://moly.hu/kihivasok/kezdjuk-berregessel-az-evet
7. Vörös pöttyös ----> TELJESÍTVE
http://moly.hu/kihivasok/voros-pottyos
8. Csillaghullás csillagporral
http://moly.hu/kihivasok/csillaghullas-csillagporral
9. Hány oldalt olvas egy Moly 3 hónap alatt?
http://moly.hu/kihivasok/hany-oldalt-olvas-egy-moly-3-honap-alatt
10. Olvassunk el 3 hónap alatt egy vastag és egy vékony könyvet
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-el-3-honap-alatt-egy-vastag-es-egy-vekony-konyvet
11. Olvasás és tömegközlekedés
http://moly.hu/kihivasok/olvasas-es-tomegkozlekedes
12. BOOVIE - Kettős látás avagy a dupla élvezet éve
http://moly.hu/kihivasok/boovie-kettos-latas-avagy-a-dupla-elvezet-eve
13. Olvassunk Jane Austentól
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-jane-austentol
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)