Bevallom, hogy jó régen jártam erre és mindig ígéretet teszek arra, hogy felélesztem a blogos vénámat, mert szeretek írni és néha jól is esik. Egyébként is már-már úgy érzem, hogy így elvágva a világtól (hiszen minden barátom Budapesten lakik), senkivel sem tudok egy jót beszélgetni. Közel 1 év távlatában sehol se voltam igazán kimozdulva, csak itthon róttam a szokásos köröket meg dolgoztam (amíg volt munkám) + hódoltam a szakdolgozat-írásfolyamatnak és próbáltam befejezni a sulit. Azt gondoltam, hogy miután az ember leteszi a lantot, egyfajta megkönnyebbülés vár rá, de ezt valahol útközben én elvesztettem. Mióta felmondtak nekem, plusz a sulinak is vége, egyszerűen nem találom a helyemet. Persze jobb azért, hogy végre önszántamból tanulhatok olyasmit, ami tényleg érdekel, és azon legalább látszik is, hogy szívből csinálom (speciel ez most a nyelvekre terjed ki, de ez is bőven elég).
A probléma forrása ott kezdődik, amikor az embert egyszerűen nem ismerik a saját szülei. Komolyan, mindig azt gondoltam, hogy igazán szerencsés és boldog lehetek azért, ami adatott és a szüleim megteremtették számomra. Nem is kéne panaszkodnom. De az utóbbi 1 hónapban a lelkembe valami fekete folt kezdett körbefonódni, részben azért, mert mindig elfojtom magamban a véleményem. Pedig nem kevés van az itthoni dolgokról...
Lassan beírhatom az önéletrajzomba, hogy ha professzionális takarításra vágyik valaki, akkor keressen bátran, mert a négykézlábon való felmosást már profi szinten űzöm, köszönhetően anyukám takarítási betegségének és a heti 3× takarítási napnak... -,- Mohavágónak is tökély lennék, már ha létezne ilyen munkakör xD
Jól tudom, hogy a rendért sokat kell tenni, néha zavar is, hogy sokszor a nőket ilyen szempontból nem is értékelik igazán, hogy nem elég, ha valaki helytáll a munkahelyén, gyereket nevel, de még otthon is mindig minden energiájával toppon legyen. Talán én csinálok rosszul valamit és nem tudom jól elosztani az időmet, de nem hiszem. Épp ezért szeretem azokat a napokat, amikor magam lehetek, mert akkor senki se kér számon, nem mondja meg épp hova futkossak, mit tegyek. Néha tényleg bosszantó, hogy az elmúlt 3 hétben alig volt időm olvasni, cirka számításokat végezve az olvasási mennyiségem talán 7 nap folyamatos olvasást takarhat magában.
De sajnos mindig tesznek róla, hogy lemaradjak minden eseményről, és amikor még 23.15-kor is azért kell ide-odarohangálnom, hogy lábat kenegessek, hátat vakarjak, ételt pakoljak kiakad a dühfaktorom....
Rájöttem, hogy ezért se szeretem annyira a jó időt és vagyok inkább télmániás. Mert amikor már virágoznak a fák, és ujjatlanban is mászkálhatunk az jó dolog. Ezzel szemben számomra még több szabadidővesztést hoz magával, mert ilyenkor már az udvar rendbetartása is bejön plusz feladatként. És tényleg van, mikor kedvem van csinálni az egészet, de amikor sokszor kétségbe vonják a munkádat nem csoda, hogy kedvem annyi sincs megcsinálni a következő alkalommal. Meg mindig azt hittem, hogy a családok terén létezik valami feladatleosztás, de nálunk ez egyáltalán nem működik...
Én nyírok füvet is, vágok sövényt és még hasonló finomságok, amit nem feltétlen sorolnék női háztartási munkakörbe...De talán az én értékítéletem a hibás és rosszul látok mindent, de jelenleg azt érzem, ha nem futok és menekülök el innen minél előbb, akkor becsavarodok lassan...
Napvégére már-már olyan hulla vagyok, hogy nem kívánok gépezni se, a saját feladataimra sincs soha időm, mert arra minek....anyám szerint. Az álláskeresést se kapkodjam el, mert ha magas fizetést ajánlanak, akkor tuti prostinak akarnak eladni...apám szerint. Imádom ezeket az összeesküvés-elméleteit, amit mindenbe beleképzel lassan, csak a rossz oldalát látja bármiről is legyen szó...
A számítógép egy hülye találmány, mert csak időrabló, pedig néha nekem az életet jelenti...
Olyan rég volt már, amikor igazán tudtam molyolni, még értékeléseket írni is alig van időm, és ebből is érzem és tudom, hogy idő szűkében vagyok egyre jobban...
És hogy változatos legyen a hétvégi programom is mi másból állhatna:
- takarítás, selejtezés, ruhaválogatás
- konyhai eszközök pucolása, átválogatása
- terasz takarítás
A takarítás fóbia kiirthatatlan....:((
Ha a kommentem olvasnák a szüleid, biztos megfojtanának, mert a tanácsom az, hogy lépj le, keress állást, és lakást (akár lakótársakkal együtt). Rossz volt olvasni, mennyire kihasználnak, mert nagyon átérzem a helyzeted. Az egy dolog, hogy van házimunka, de megint más, ki mennyit csinál belőle. Nálunk azért nem ennyire kritikus a helyzet, de kb a téli szabadságom óta túlórázom, napi 9-10 órákat dolgozom, hétvégén is, és amikor arról álmodom, hogy na most végre alszom egy jót és fel sem kelek délelőtt 10-től hamarabb, édesanyám benyögi, hogy vár a kerti munka. Nem is arról van szó, hogy ne csinálnám meg, csak szólhatna hamarabb, hogy mik a tervei. Unom már, hogy mindig más rendelkezik a mákszemnyi szabadidőm felett, és ha nemet mondok valamire, máris megy a duzzogás, meg hogy én milyen lusta vagyok. És a szokásos monológ, hogy amikor ők dolgoztak, mindig fordítottak időt az otthoni munkákra is. Oké, megértem én, de ők is megérthetnének engem.
VálaszTörlésTököm ki van már azzal, hogy körbemutogatnak a házban, hogy ezt és ezt kell csinálni, de, hogy valamelyikük nekiállna legalább két ablaknak, hogy megtakarítsák, olyan nincs...